EMLÍT [e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -ni v. -eni [e]
<Beszéd, ill. írás közben> futólag, mellékesen, rendsz. az egész közlés terjedelméhez képest röviden, szóba hoz vkit, vmit.
Éppen csak említeni akarom, hogy
; nem lehet egy → napon említeni; az, akit az imént említettem; említettük már, hogy
□ Az én búsult lelkem
Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet. (Balassi Bálint) Honfi! ha föllépendsz düledék várára Szigetnek, | Sírva ne említs szót sajnos eleste felől. (Vörösmarty Mihály) "Jó fakóm
járja, de a végét." | S jó hogy említettem, a szegény páráját, Mert legott a jó úr így kezdé mondását: "
azonnal Istállóba vele." (Garay János) || a. Ilyen módon felsorol.
Néhány nevet említ.
- Igekötős igék: felemlít; megemlít.
- említett; említget; említhető; említő.