ECETES [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Ecetet tartalmazó, ecettel átitatott <tárgy>. Ecetes ruha, törülköző. || a. Ecettel kevert <anyag>. Ecetes víz.
2. Ecet tartására haszn. <eszköz>. Ecetes hordó, korsó. □ Minden fazék, tál, ecetes edény Rézből van. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Ugyan hova lett az ecetes üveg? (Csiky Gergely)
- 3. Ecettel készített, savanyított <étel>. Ecetes bableves, hal, saláta. Ecetesen szereti a lencsét, készíti a levest. || a. Ecetben elrakott, eltett. Ecetes paprika, szilva, uborka. || b. Ecetes ízű: ecethez hasonló í.
- 4. Savanyodni, ecetesedni kezdő; kissé ecetízű <szeszes ital, főleg bor>. Ecetes lőre. □ Vörös bort ittunk, de egy kicsit
ecetes volt. (Tolnai Lajos)
- ecetesség.