ELMEÉL főnév (kissé régies, választékos)
Az elmének az a tulajdonsága, amelynek révén vki képes a dolgok közt finom különbséget tenni, bonyolult kérdésekben eligazodni, éles ésszel helyes következtetésre jutni. Nagy elmeéllel boncolgat vmely kérdést. □ Őnagysága
felette finom elmeélt tanúsít. (Mikszáth Kálmán) A nyomozást vezető tanácsos most már kétségtelenül érezte, hogy: "itt van valami!" Ehhez nem kellett nagy elmeél. (Hunyady Sándor)