ELMÉLÁZ tárgyatlan ige elmélázik (-t ragos mértékhatározóval is)
Bizonyos (viszonylag hosszabb) időn át hosszasabban mélázik; mélázva elgondolkozik, elábrándozik.
Elmélázott a múlton. Órákat v.
órákon át elmélázik kerti székében ülve. □ Elméláztam a fák közt. (Tóth Árpád) A sírokon úgy elmélázom, Mint nyájai fölött a pásztor. (Juhász Gyula) || a. Mélázásba merül, mélázni kezd.
De elméláztál. Beszéltem neki, de ő elmélázott.
- elmélázás; elmélázgat; elmélázó; elmélázott.