ELMARADOTTSÁG [tárgyas v. ccs] főnév -ot, -a
Az elmaradott, elmaradt melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot; fejlődésben, felvilágosultságban, korszerűségben, életszínvonalban, műveltségben v. civilizációban az emberi haladáshoz viszonyítva elmaradt állapot, helyzet. → Évszázados elmaradottság; elmaradottságban élnek. Kiemelkedik az elmaradottságból. || a. Vkinek elmaradott, elmaradt volta, állapota. A gyarmati népek elmaradottsága; a mezőgazdaság, a nehézipar elmaradottsága. Meg kell szüntetnünk a művészeti oktatás, képzés elmaradottságát. Szégyelli elmaradottságát. || b. Elmaradt személyre valló, jellemző magatartás, megnyilvánulás; elavult formákhoz, nézetekhez, szokásokhoz való merev ragaszkodás. Ez nem konzervativizmus, ez elmaradottság. Minden szavukból kiérzik az elmaradottság.