Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Víz, folyadék> ráfolyva v. fölötte összecsapva betakar, elföd vmit. Az árvíz ellepte az utakat. Amint beljebb ment a tóba, egyszerre csak ellepte a víz. Annyi vizet önts a húsra, hogy éppen ellepje. || a. (átvitt értelemben) □ Most az álom vizébe gázolok. | A mellemig ér. Aztán egyre feljebb | Azonnal ellep. (Kosztolányi Dezső)
2. Ellep vmit: <cseppfolyós v. porszerű szemekből álló anyag> úgy hull, rakódik vmire, v. úgy ömlik szét vmin, hogy vékonyabb-vastagabb rétegként beborítja. Ellepte a hó a bokrokat. Szemét könny lepte el. A várost hamueső lepte el. □ A beteg homlokát mint valami átlátszó gyöngy lepte el a hideg verejték. (Jókai Mór)
3. Ellep vmit: <növény> sűrűn, buján nő vmely területen, úgyhogy lassanként egészen beborítja azt. Az utat ellepte a csalán. □ A határnál áll a Hármas-Halom Kúpját a kakukfű, árkát a vad szederinda lepi el. (Eötvös Károly) || a. Ellep vmit: <vadon termő növény, dudva> olyan buján nő vmely területen vmely hasznos növény között, hogy azt elfojtással fenyegeti. A virágokat ellepte a dudva. A rizsföldet ellepte a káka meg a gyékény.
4. Ellep vmit: <ember, állat> rendkívül nagy tömegben jelenik meg vmely területen. A mezőt ellepik a sáskák. A búzatáblákat ellepték a pockok. A kiállítást valóságos emberáradat lepte el. Gyerekraj lepte el az utcát. Vadlibarajok lepték el a vizeket. Ellenséges csapatok lepték el a várost. □ A lázadó had ellepte az egész mezőt. (Jókai Mór) Sok ember lepte el a ház környékét. (Móricz Zsigmond) || a. Ellep vmit, vkit: <apró rovar> tömegesen rámászik vmely emberi v. állati testre, növényre v. vmely tárgyra. A hangyák ellepték a zsírt a kamrában. Ellepték a fejét a tetvek.
5. (ritka) <Vmely felületet, tárgyat> egészen elföd, betakar; belep. A hatalmas szőnyeg teljesen ellepte a parkettet.
6. (átvitt értelemben, ritka) Ellep vkit: <vmilyen érzés> úrrá lesz vkin, elfog vkit. □ Az álom szemének pilláját ellepte. (Petőfi Sándor) A csavargót annyira ellepte a düh, hogy nem tudott felelni. (Jókai Mór)
7. (ritka) Ellep vkit, vmit: <szag, illat> vkinek v. vminek a környezetében egészen betölti a levegőt. □ Ez a szag ott lengett, rezgett és kóválygott, ellepve mindent. (Mikszáth Kálmán) Párás | büdösség-felhő lep bennünket el. (József Attila)