ELLENKIRÁLY főnév (történettudomány)
Az a személy, aki a trónra lépett (törvényes) királlyal szemben a koronára igényt tart, párthíveitől támogatva a királyi címet fölveszi, s a hatalmat birtokolja v. megszerezni törekszik. □ A két ellenkirály huzakodott a Szent István palástján. (Jókai Mór) Mindig akadt valami ellenkirály, ha más nem, hát az erdélyi fejedelmekből valamelyik. (Mikszáth Kálmán)