EMITT [e] határozószó, mutató, (
ritka) emitten [e-e]
- 1. <Az itt-tel szemben, mint annak hangsúlyozott, helyesbítő v. ellentétes párja:> hozzám, a beszélőhöz még közelebbi v. egy másik közeli helyen. Itt állt ő, eminnét álltam én.
- 2. <Az amott-tal v. ott-tal szembeállítva:> a közelebbi(nek jelzett) helyen; itt. Ott (amott) legelnek a lovak, eminnét a tehenek. || a. Amott (v. ott)
, eminnét
: egyik helyen
, másik helyen. A baj egyszer eminnét, másszor amott üti fel a fejét.
- 3. <A szövegkörnyezetre támaszkodva:> a szóban forgó(k)tól, az imént említett részlet(ek)től különböző közeli helyen (előttem). □ [Imakönyvem.] Van itt hajambul egy kevés
Irott imádság töredéke Mellett van az anyám haja, Emitt egy szentnek vézna képe S egy régi, halvány Mária. (Reviczky Gyula)
- 4. (bizalmas) <Szembeállítás nélkül:> hozzám, a beszélőhöz közel eső helyen; itt. Eminnét a szomszédban láttam egy cseresznyefát.