Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELLENSZENVES
ELLENSZER
ELLENSZOLGÁLTATÁS
ELLENTÁBOR
ELLENTÁMADÁS
ELLENTENGERNAGY
ELLENTÉT
ELLENTÉTEL
ELLENTÉTES
ELLENTMOND
ELLENTMONDÁS
ELLENTMONDÁSOS
ELLENTÜNTETÉS
ELLENVÁD
ELLENVÉLEMÉNY
ELLENVERSSZAK
ELLENVET
ELLENVETÉS
ELLENVONAT
ELLENZÉK

ELNYŰTT melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. Olyan <tárgy, eszköz>, amelyet elnyűttek, amely a (hosszú) használat következtében csaknem használhatatlanná vált. Elnyűtt cipő, patkó, ruha. □ Nadrágja megroggyant, mert az elnyűtt nadrágtartó helyett alkalmazott zsineg sehogy sem tudta horpadt hasa felett megtartani. (Kuncz Aladár)
  • 2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Olyan <személy>, akin meglátszik, hogy a hosszas megfeszített munka v. hajlott kora miatt már nincs teljes munkaerejének birtokában. □ Én szót se váltok ilyen tízezer Év óta elnyűtt bocskorral [= vén asszonnyal] tovább. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Elnyűtt, szegény pusztai asszony volt. (Móricz Zsigmond)
  • 3. (átvitt értelemben) Olyan, amit már az unalomig hangoztattak; elcsépelt. Elnyűtt dal, elmélet, mondás.