ELLIK [e] ige -ett, -jen; -eni [ë, ë, e], (csak tárgyas használatban,
régies) ell [e]
tárgyatlan <Nagyobb emlős állat> kicsinyét v. kicsinyeit világra hozza.
A juh, a tehén ellik. Mikor ellik a kancátok? || a. tárgyas <Újszülött állatot> világra hoz.
A kanca tarka csikót ellett. □ Ha [a lova] kanca-csikót ell, akkor megteszi a kedves keresztapja kívánságát
(Herczeg Ferenc) Jó tehén | tavaly is, most is drága borjat ellett. (József Attila)
- Igekötős igék: leellik; megellik.
- ellet; ellő.