ELLÓDÍT tárgyas ige
<Személyt v. nehezebb tárgyat, testet helyéből> hirtelen lendülettel máshova, rendsz. távolabbra, odább lódít.
Ellódította a teli zsákot az útból. □ Megragadta a lány karját és
ellódítá a szegény gyermeket. (Mikszáth Kálmán)
- ellódítás; ellódító; ellódított.