Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELLENŐRZŐ [n-ő] melléknév és főnév
  • I. melléknév Olyan, aki, ami ellenőriz, amivel, aminek a segítségével ellenőriznek. Ellenőrző tisztviselő, bizottság; ellenőrző értekezlet ←; ellenőrző óra, szerkezet, szerv. || a. (iskolai) Ellenőrző könyv(ecske): tanulók számára rendszeresített nyomtatott füzetke, amelybe a tanuló tanulására, magatartására, mulasztásaira stb. vonatkozó közléseket jegyzik. Beírta az intőt az ellenőrző könyvbe.
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. (ritka) Ellenőrző személy, ellenőr. □ Így akar tőlünk megszabadulni! A két vigyázó ellenőrzőtől, akik halállal fenyegetik őt. (Jókai Mór)
  • 2. (iskolai, ritka, bizalmas) Iskolai ellenőrző értekezlet, intőkonferencia. Holnap tudjuk meg az ellenőrző eredményét.
  • 3. (bizalmas) Ellenőrző könyv. Aláírattad otthon az ellenőrződet?