Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELLENŐR [n-ő] főnév
  • 1. Vmely (termelő) munka, munkálat ellenőrzésével v. vmely (adminisztratív) tevékenység (pl. ügyintézés, pénzkezelés) felülvizsgálatával alkalmilag megbízott v. ezt foglalkozásszerűen végző személy. Cséplési ellenőr; → minőségi ellenőr; pénztári ellenőr. || a. (1945 után) Társadalmi ellenőr: a népgazdaság és a lakosság érdekeinek érvényesítését társadalmi munkában ellenőrző személy.
  • 2. <Utasszállító járműveken> az utasok jegyeit, a kalauz munkáját időközönként ellenőrző személy. Az autóbuszra felszállt az ellenőr. □ Egy ellenőr szállt fel a kocsira. Megállt az ajtóban. (Nagy Lajos)
  • 3. <A postánál> a harmadik szakcsoportba tartozó, a segédtisztnél kettővel magasabb, a főellenőrnél eggyel alacsonyabb rendfokozatú tisztviselő. Ellenőrré nevezték ki.
  • Szóösszetétel(ek): adóellenőr; főellenőr.
  • ellenőri; ellenőrség.