Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELKÜLÖNÜL
ELL [1]
ELL [2]
ELLÁBOL
ELLÁGYÍT
ELLÁGYUL
ELLAKIK [1]
ELLAKIK [2]
ELLÁNGOL
ELLANKAD
ELLANKASZT
ELLANYHUL
ELLAPÍT
ELLAPOSÍT
ELLAPOSODIK
ELLAPUL
ELLÁT
ELLÁTÁS
ELLÁTATLAN
ELLÁTMÁNY

ELLENHATÁS főnév Általában vmely hatás által okozott, keltett, ellenkező irányú v. jellegű, azt ellensúlyozó v. lerontó hatás, visszahatás, reakció.
  • 1. (fizika) Vmely erő működésével egyidejűleg fellépő, rá visszaható ellentétes erő (hatása); kül. vmely testnek a rá ható erő által keltett, ugyanolyan erejű, de ellenkező irányú hatása; visszahatás, reakció. Newton harmadik törvénye a hatás–ellenhatás tétele. || a. (biológia) Az az ellensúlyozó, közömbösítő hatás, amelyet élő szervezet fejt ki védekezésképpen vmely káros (be)hatással szemben. || b. (vegyi ipar) Reakció (3). □ Ezen meleg, e jól elzárt üvegben, A vegyrokonság és ellenhatás Mind összevág. (Madách Imre)
  • 2. (választékos) Vmely cselekvésnek, intézkedésnek a szándékolttal ellentétes ellenállást v. szembeszegülést, ellenséges magatartást eredményező visszahatása (1). Kellemetlen, veszélyes ellenhatás. Bekövetkezett, jelentkezett, kirobbant az ellenhatás. A rendelkezés ellenhatást szült. Az intézkedések erős ellenhatást keltettek.
  • ellenhatású.