ELLÁTMÁNY [e] főnév -t, -ok, -a
- 1. (közigazgatás) Vmely hatóság által az alája rendelt szerv (iskola, intézet stb.) szükségleteinek fedezésére költségvetésileg megállapított összeg. Havi ellátmány. Az ellátmány megérkezett.
- 2. (pénzügy) A pénztárak pénzszükségletének fedezésére küldött, kiutalt összeg. Az ellátmányból felsőbb rendeletre jelentős összegeket utaltak ki.
- Szóösszetétel(ek): ellátmányfolyósítás; ellátmányigénylés; ellátmánykeret; ellátmánykezelés; ellátmányösszeg; ellátmányszükséglet.
- ellátmányi.