Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELLENHATÁS főnév Általában vmely hatás által okozott, keltett, ellenkező irányú v. jellegű, azt ellensúlyozó v. lerontó hatás, visszahatás, reakció.
  • 1. (fizika) Vmely erő működésével egyidejűleg fellépő, rá visszaható ellentétes erő (hatása); kül. vmely testnek a rá ható erő által keltett, ugyanolyan erejű, de ellenkező irányú hatása; visszahatás, reakció. Newton harmadik törvénye a hatás–ellenhatás tétele. || a. (biológia) Az az ellensúlyozó, közömbösítő hatás, amelyet élő szervezet fejt ki védekezésképpen vmely káros (be)hatással szemben. || b. (vegyi ipar) Reakció (3). □ Ezen meleg, e jól elzárt üvegben, A vegyrokonság és ellenhatás Mind összevág. (Madách Imre)
  • 2. (választékos) Vmely cselekvésnek, intézkedésnek a szándékolttal ellentétes ellenállást v. szembeszegülést, ellenséges magatartást eredményező visszahatása (1). Kellemetlen, veszélyes ellenhatás. Bekövetkezett, jelentkezett, kirobbant az ellenhatás. A rendelkezés ellenhatást szült. Az intézkedések erős ellenhatást keltettek.
  • ellenhatású.