ELKÜLÖNÍTÉS főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában az elkülönít igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vkit, vmit elkülönítenek; a többitől való elválasztás, különválasztás, különhelyezés.
A fiúk és a lányok elkülönítése az iskolában; az eladásra szánt állatok elkülönítése; a bonyolult ügyek elkülönítése. || a. (
orvostudomány) Fertőző (v. súlyos) betegnek környezetétől, másoktól való elválasztása, különhelyezése kezelés, gyógyítás végett.
Az orvos elrendelte a beteg szigorú elkülönítését. || b. Az így töltött idő v. állapot.
A teljes elkülönítés nagy hasznára, javulására volt a betegnek.