ELKÜLÖNÍT tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. -ni
- 1. (tudományos) <Vmely egészből v. több, vmely szempontból hasonló dolog közül> különválaszt, külön jellegére való tekintettel kiemel, elválaszt vmit. Az eljárással a hidrogént elkülönítik a többi elemtől. Nehéz ezt a kérdést vizsgálni, ha elkülönítjük a többitől. Különítsük el ezt a tételt az eddig elmondottaktól! || a. A környezettől elválaszt, elhatárol vmit. Egy kis sarkot elkülönített konyhának. Mindenki különítse el a maga helyét! || b. Elkülöníti magát a többiektől: nem érintkezik másokkal, félrevonul; elkülönül (2).
- 2. (orvostudomány) <Fertőző v. súlyos beteget> a környezetétől elválaszt (, hogy teljes nyugalma legyen, ill. hogy a betegséget ne terjeszthesse). Elkülöníti a kanyarós gyereket.
- elkülönített; elkülöníthető; elkülönítő; elkülöníttet.