ELKOTRÓDIK tárgyatlan ige
<Rossz cselekedet elkövetése után v. vmely kínos helyzetben, rendsz. a megalázottság, szégyen v. bűntudat érzésével> gyorsan, sietve elmegy, eltávozik, elfut, elhordja magát.
Kotródj el innen, haszontalan kölyök! A törökök a csúfos kísérlet után elkotródtak a vár alól. Itt idétlenkedett, de már elkotródott. □ Nem kellett biztatás, hogy elkotródjam. (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) A művirágkészítő már elkotródott, közömbös emberek üldögéltek söröspoharaik mellett. (Krúdy Gyula)
- elkotródás; elkotródó; elkotródott.