ELKOPIK tárgyatlan ige
<Kopás következtében> vmi hasznavehetetlenné válik; kopva tönkre megy.
Elkopik a gép fogazata, a kés éle, az óra kereke. □ Kislányos batisztruhát hordott, magasszárú, fekete cipőt, melynek kissé elkopott a sarka. (Kosztolányi Dezső) || a. <Használat v. külső viszontagságok következtében> lassan, fokozatosan tönkremegy.
Elkopik lassan az emberi szervezet is. □ Az előre-hátra való masírozásban úgy elkopott a portugál sereg, hogy
volt is, nem is valami a szép ármádiából. (Jókai Mór) || b. (
átvitt értelemben) Vmi hatástalan lesz.
A legszebb jelszavak is elkopnak idővel. □ Érzem, elkopott mind [az eszme], Mi a miénk volt s újat létrehozni Erőnk kevés. (Madách Imre) Ezek az évezredes [cirkuszi] attrakciók sohasem kopnak el. (Kosztolányi Dezső)
- elkopás; elkopó; elkopott.