ELKOMORUL tárgyatlan ige -t, -jon (
választékos)
Elkomorodik.
Arca, tekintete elkomorul. Erre a hírre elkomorult. □ A csatasíkon
az utas
Néz és elkomorul s lesütött szemmel halad ismét. (Kisfaludy Károly) Jó Szondi a jámbor atyára borúl, S lágyúl szíve, majd hamar elkomorúl. (Czuczor Gergely) Látni lehetett, mint komorulnak el a piros arcok s mint válnak egyenkint halovánnyá. (Gárdonyi Géza)
- elkomorulás; elkomoruló; elkomorult.