ELKOMOLYODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
- 1. Vki, vmi elkomolyodik: vkinek, vminek vidám, derűs állapota v. jellege komolyra fordul. Elkomolyodik vkinek az arca, a tekintete. Amikor rápirítottam, a gyerek elkomolyodott. □ A lelkész azt várta, hogy a furcsa ember e szóra egyszerre el fog komolyodni. (Jókai Mór) A leányka hirtelen elpirult, elkomolyodott. (Krúdy Gyula)
- 2. (régies) Komorrá v. komorabbá válik. □ Berzsenyi
napról-napra elkomolyodott. (Vas Gereben)
- elkomolyodás; elkomolyodó; elkomolyodott.