Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely kedvét, reményét vesztette, lehangolt, kétségbeesett. Elkeseredett ember, nép, tömeg. □ Mint az elkeseredett játékos, egy blattra [= kártyára] tette fel mindenét. (Mikszáth Kálmán) || a. Az ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó <magatartás, megnyilatkozás>. Elkeseredett hangulat, kitörés, panasz. □ Éneklém ezeket elkeseredett szívvel (Balassi Bálint) Borostás állát elkeseredetten dörzsölte a kabátja ujjával. (Krúdy Gyula) || b. Keserűséggel, kétségbeeséssel teljes <idő>. Egy elkeseredett percében összetépte a kéziratát. □ Legreménytelenebb, legelkeseredettebb óráiban sem fázott attól a gondolattól, hogy tovább kell húznia igáját. (Ambrus Zoltán)
2. Olyan <személy>, aki méltatlan sérelmek miatt szívében haragot táplál, bosszút forral, s emiatt mindenre elszánt. Elkeseredett ellenfél. Régóta elkeseredett ellenségek. □ Ez az ezernyi ember egymásnak a legelkeseredettebb ellensége. (Jókai Mór) A törököt csákánnyal és kopjával fogadják az elkeseredett várvédők. (Gárdonyi Géza) || a. Az ilyen személyre jellemző <állapot, tett>. Elkeseredett küzdelem.