Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELKERÍT ige
  • 1. tárgyas Elkerít vmit (vmitől, vmiből): elkülönít vmely területet más, többnyire szintén bekerített v. vmely módon határolt területtől. Elkerít az udvarból egy részt. Elkeríti a virágos kertet a gazdasági udvartól. Elkerített magának egy kis kertet. Kötéllel elkerítették a cirkusz területét. Sövénnyel kerítette el a baromfiudvart. □ Oda igyekeznek a tetthelyre. Hát ott csakugyan baj van, mert ha azt a kis darabot gáttal el nem kerítik, a falu közepéig beszalad a víz. (Tömörkény István) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Elzár vmit vmitől, vmi elől. □ Láttuk a hegyláncot, mely láthatárunkat … elkeríti. (Eötvös József) Három hadsereget küldék a lázadó rabszolga ellen … Egyik Chorazán felől keríti el, a másik a tengeren kerül háta mögé. (Jókai Mór)
  • 2. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, régies) <Nőt> megkerít (3). □ Ti szőttétek ezt a hálót, amivel elkerítsétek ezt a leányt. (Jókai Mór)
  • 3. tárgyas Káromkodva, szidalmazva emleget. Elkeríti a → huszármiatyánkot. Elkerítette neki azt a fűzfán fütyülő rézangyalát. Elkerítette azt a mafla fejét, azt a ronda spicliskedő természetét. || a. (tárgyas igealak tárgy nélkül) (átvitt értelemben) Sok szóval, cifrán káromkodik. □ [A verbunkos] elkeríti amúgy tele szájjal. (Vas Gereben) Nagyot ütött öklével az asztalra, s elkerítette, amilyen cifrán csak tudta. (Jókai Mór)
  • elkerítés; elkerített; elkeríthető; elkerítő; elkeríttet.