ELMÉNCKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (
régies,
választékos,
rosszalló)
Igénytelen, sületlen élceket farag, minduntalan s erőltetve elméskedik, szellemeskedik.
Ízetlenül elménckedik. Nem állja meg, hogy ne elménckedjék. □ Tengerparton állani, s a vésszel küzdőkre elménckedni, ez olyvalami, mire méltán ráillik a gúny: "országomat egy viccért". (Arany János) Elménckedett nagy ész nélkül. (Jókai Mór)