ELKÉPZELÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Az elképzel igével kifejezett cselekvés, lelki működés, ill. folyamat, az a tény, hogy vki elképzel vmit, ill. az a cselekvés, hogy vmit elképzelnek. A jövő elképzelése; a városnak a leírás alapján való elképzelése. A kirándulás örömeinek elképzelése felvillanyozta a gyermekeket. || a. (ritka) Képzelő erő, képzelet. Élénk elképzeléssel rajzolta jövőjét.
- 2. (választékos) Az a terv, megoldás, amelyet vki képzeletében megalkot. Érdekes elképzelés. Micsoda elképzelés! Ez az elképzelés megvalósítható. Elképzeléseit népszerűsítette.
- elképzelési; elképzelésű.