Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELKÁBUL tárgyatlan ige
  • 1. Vmitől kábulttá lesz, nagyfokú, gyak. eszméletlenségig menő szédülés-, ill. ájulásszerű állapotba jut. Elkábult a sok alkoholtól. Úgy fejbe ütötték, hogy elkábult. Egészen elkábult a sok beszédtől. □ Elkábula Miklós e mennykő csapástól. (Arany János) Hát e két lángfolyam, mely zúgva fut Mellettem el … Mi az, mi az? elkábulok belé. (Madách Imre)
  • 2. (átvitt értelemben) Elkábul vki vmitől: vminek kedvező kilátásaitól, általa felkeltett jóleső érzéstől, józan ítélőképességét elveszti; megszédül (2). Elkábult a kecsegtető jövőtől. Elkábult a sok dicsérettől.
  • elkábulás; elkábuló; elkábult.