ELJEGYZÉS [eljegyzés v. eljedzés] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Az a gyak. vendégséggel egybekötött ünnepélyes aktus, amellyel az egybekelni óhajtó férfi és nő házassági szándékát rendsz. jegygyűrű felhúzásával kinyilvánítja. Virágot vitt menyasszonyának az eljegyzésre. Eljegyzésekor szép ajándékot kapott. Nagy eljegyzést csaptak. □ Karácsonykor otthon lesz, s egy fiatal kolozsvári lánnyal eljegyzést tart. (Kuncz Aladár)
- 2. <Csak néhány szókapcsolatban:> férfinak és nőnek az a megállapodása, hogy rendsz. rövidebb időn belül házasságot kötnek. Felbomlott, visszament az eljegyzés; felbontották az eljegyzést.
- eljegyzési.