ELAVULT [l-a] melléknév -an, -abb
Olyan, ami a szokásból, használatból, divatból kiment.
Elavult munkaeszköz. || a. (
nyelvtudomány) Olyan <nyelvi egység, alak, jelentés>, amely már nem él, s az irodalmi nyelvben is legfeljebb csak művészi célból, archaizmusként haszn. (pl.
cenk, kosta, megüli a várost = megszállja a v.-t);
elavult képző: olyan k., amelyet még kielemezhet, érez a beszélő v. a nyelvtudós a szó hangalakjában, de újabb szavak képzésére már nem haszn. (pl. bűn
hödik, bal
og);
elavult kifejezés, közmondás, szó, szólás. || b. Idejétmúlt, nem korszerű, régi, ósdi.
Elavult felfogás, nézetek. □ Jő-e kor, mely
új tetterővel Szemébe néz az elavúlt lomoknak
(Madách Imre)