Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELÍTÉL [l-í] tárgyas ige
  • 1. <Bíró(ság) v. illetékes személy, szerv> vmely ítélettel sújt vkit; ítélettel büntetést szab ki rá. Elítélték kétheti elzárásra és ezer forint kártérítésre. Ártatlanul, jogtalanul ítélte el a szolgabíró. □ Húsz-harminc évre vannak elítélve – mások életfogytiglan. (Gelléri Andor Endre)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Helytelennek, hibásnak, vétkesnek mond, helytelenít, hibáztat, kárhoztat, elmarasztal vmit, ill. vkit; rosszalló ítéletet mond vkiről, vmiről. Ne ítélj el ezért! Elítélte a fecsegőket. Ne ítéljünk el senkit kellő ok nélkül! A békeszerető népek egyhangúlag elítélik a háborús uszítást. Mindenki elítéli kicsapongó életmódjáért. Elítéljük a modern rabszolgaság intézményét. Súlyosan elítélte könnyelműségéért. □ Ki ítélné el Nórát azért, hogy váltót hamisított? Nem lehet elítélni, mert nem tudta, mit cselekszik. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, régies) Megítél, megállapít. □ Azt sem lehet mindenkor elítélni, ki volt a hibás. (Vörösmarty Mihály) Hogy mit kell kihagyni, mit nem, azt elítélte … a nyomda korrektora. (Lévay József)
  • elítélendő; elítélhető; elítéltet.