ELLEBBENT tárgyas ige (
választékos)
Okozza, előidézi, hogy vmi ellebbenjen (1, 1a, b). □ Vad vihar
előre küldé gyenge hűs fuvalmát
És a lenge álmot
Az őrök szeméről el-ellebbentette. (Arany János) || a. <Könnyű tárgyat> könnyed mozdulattal félrevon.
Ellebbentette arcáról a fátylat.
- ellebbentés; ellebbentett; ellebbentget; ellebbentő.