ELKÁMPICSORODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (
bizalmas, kissé
tréfás)
- 1. Vki sírásra görbült szájjal v. csalódottan, lesújtottan elszomorodik, elkedvetlenedik. A hírre elkámpicsorodott az egész társaság. || a. <Arc, száj> sírásra görbül.
- 2. (ritka) <Hangulat> gyászossá, síróssá válik. □ Gondolni is rossz volt arra, hogy Novák Antal él a világon
A hangulat elkámpicsorodott. (Kosztolányi Dezső)
- elkámpicsorodás; elkámpicsorodó; elkámpicsorodott.