ELÍTÉLÉS [l-í] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában az elítél igével kifejezett cselekvés, eljárás, megnyilatkozás, ill. magatartás; az a tény, hogy vkit, vmit elítélnek.
- 1. Vkinek vmely büntetéssel történő bírói megbélyegzése; büntetés kiszabása vkire, ítélet kimondása vki felett. A sikkasztó, a merénylő, a tolvaj, a vádlott elítélése.
- 2. (átvitt értelemben) Vminek kárhoztatása, helytelenítése, vkinek, vminek megbélyegzése; rosszalló vélemény, ítélet mondása vkiről, vmiről. A demagógia, az erőszak, a huligánok, a köpönyegforgatók, az önkényeskedések, a protekció elítélése.