ELIRTÓZIK [l-i] tárgyatlan ige (
irodalmi nyelvben,
régies)
Erős irtózat fogja el. □ Halljad tehát, s irtózzál el derék Bátyádat a király lófarkra kötteté. (Vörösmarty Mihály) Elirtózva takarta tenyerét a szemére. (Gárdonyi Géza) || a.
Elirtózik vmitől: eddigi cselekedeteinek, magatartásának szörnyű voltát felismerve felhagy vele. □ Irtóznék el e rettentő Vérontástól a világ
(Arany János)
- elirtózás; elirtózó; elirtózott.