Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Személy, ill. ennek derűs arca, tekintete> komorrá válik; elkomorul. Nyájas arca elkomorodott. Elkomorodva hallgat. || a. Elkomorodik vmi: vkinek a hangulata, vminek az érzelmi színezete vidámból, derűsből komorrá változik. Elkomorodott a hangulat, a társalgás.
2. (irodalmi nyelvben) Vki, vmi elkomorodik: hallgatag, mély bánat, szomorúság fog el, ül meg vkit, vmit; nagyon elszomorodik. □ Gyuri csak néha komorodott el napokra. (Mikszáth Kálmán) Úgy tartotta a család, hogy ősatyánk "megvette a legnagyobb házat és akkor megházasodott". Most egy fekete, vad asszony lakik benne, egyedül, elkomorodva. (Móricz Zsigmond)
3. Elkomorodik az idő: sötéten felhőssé, borússá válik az i. □ Az idő elkomorodott. Szél jött, mely fekete felleget hajtott magával. (Petőfi Sándor)