Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELHITET [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë] ..-essen [e-ë]
  • 1. Elhitet vmit vkivel: úgy beszél, érvel, v. addig beszél vkinek, míg az el nem hiszi állítását. Mindent elhitet a férjével, amit akar. Ne beszéljünk erről, velem ezt úgy sem tudod elhitetni. □ Melinda jó nevét te hagytad az | udvarnak a nyelvére tenni: … most | … hitesd el véllek [= velük], hogy Melinda | Bánk bánra érdemes. (Katona József) Olyan világra … szóló nagy dolog a szépirodalom, ahogy maguk írók akarják elhitetni? (Ady Endre) A kandi szomszédokkal szerette volna elhitetni, hogy neki joga, sőt oka van a Mányoki-kisasszonyok ablakai alatt sétálgatni. (Krúdy Gyula) || a. Vmit elhitet magával: vmely feltevést, hiedelmet addig táplál, erősít magában, míg végre biztos igazságként fogadja el. Elhiteti magával, hogy tehetséges. Elhitetette magával, hogy őt mindenki üldözi. □ [A nők] azt hitették el magukkal, hogy a koronás fők szerelme másforma, mint egyéb halandóké. (Jókai Mór)
  • 2. (népies) Megtévesztő beszéddel, érveléssel úgy vezet félre vkit, hogy az igaznak hiszi minden állítását. Engem ugyan el nem hitetsz! Minden leányt elhitetett, aki az útjába került. □ Elhitet ez, ha reá hallgatsz, Hogy a szép mind rút, hogy a rút mind szép. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
  • elhitetés; elhitetett; elhitető.