ELIDEGENEDIK [e-e-ë-ë; l-i] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
Vkinek az irányában olyanná válik, mintha idegen volna; iránta érzett vonzalma megszűnik, érzésben, lélekben eltávolodik tőle.
Elidegenedett a feleségétől, a családjától. || a. (
ritka)
Vki elidegenedik vmitől: érdeklődése, vonzalma, lelkesedése megszűnik vmi iránt, közömbössé v. elutasítóvá válik vmivel szemben. □ Euripidés mindinkább elidegenedik a politikai viszonyoktól. (Péterfy Jenő)
- elidegenedés; elidegenedett; elidegenedő.