ELIDŐZIK [l-i] tárgyatlan ige elidőz (-t ragos időhatározóval is)
Bizonyos, rendsz. hosszabb ideig időz(ik) vhol.
Egy hetet is elidőzött Pesten. Sokáig elidőztek a szomszédban. || a. A kiszabott, megszokott v. illendő időn túl elmarad, sok időt tölt vhol, vkinél.
Nagyon elidőztetek. Nehogy elidőzzenek! □ Félti anya kis legényét
S férjét új ara, szegény, hogy Báj-körödben [= a csábító nő körében] elidőz. (Arany JánosHoratius-fordítás)