ELHIVATOTTSÁG főnév -ot, -a (választékos)
Vmire való nagyfokú hajlam, alkalmasság, rátermettség; hivatás, hivatottság. Elhivatottságot érez magában vmire. || a. Vkinek vmire elhivatott volta; alkalmasság. Elismerik elhivatottságát. Kétségbe vonta vkinek az elhivatottságát.