ELHELYEZÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
- 1. Általában az elhelyez (16) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vkit, vmit elhelyeznek (vhol, vhová). A csapatok, a vendégek elhelyezése. Ipari termékek elhelyezése külföldi piacokon. Délután sor kerül a bútorok elhelyezésére. A hajléktalanok elhelyezése folyamatban van. A végzett tanulók elhelyezéséről a szakszervezetek gondoskodnak. Megkérte, segítsen neki a kézirat elhelyezésében (a folyóiratoknál). Tőkéje elhelyezésénél igen óvatosan járt el. || a. Ennek eredménye: az a mód, ahogy vkit, vmit elhelyeztek vhol, vhová, ill. ennek helyzete. A hivatal, intézet, iskola elhelyezése megfelelő. A szobor elhelyezése zavarja a tér összhangját. A betegek elhelyezése a kórházban nem volt kielégítő. Az ábrák elhelyezése nem áttekinthető. A tőke elhelyezése nem bizonyult jövedelmezőnek. □ [A széket] letette az asztalhoz, jól megnézvén az elhelyezést. (Vas Gereben) A tömérdek búcsújáró nép a kolostor falán kívül épült városkában talált elhelyezést. (Jókai Mór) || b. Áthelyezés (2). Vkinek a vállalattól való elhelyezése. Elhelyezése után egy évvel megpróbált visszajutni régi munkahelyére. Szegedről való elhelyezését kérte.
- 2. (pénzügy) <Költségvetésben> az a rovat, amely az egyes szervek működésének területi előfeltételeit (pl. helyiség) biztosító kiadásokat, ill. bevételeket foglalja magába. Elkönyvelte az elhelyezésben.
- elhelyezési; elhelyezésű.