ELHATÁROZÓ melléknév -n v. -an v. (ritka) -lag, (ritka) -bb
Olyan, aki, ami elhatároz vmit, dönt vmiben. Az egyesülést elhatározó konferencia; a magát házasságra, hosszabb utazásra, nősülésre elhatározó ember. || a. (ritka, választékos) Olyan <személy>, aki magát általában merészen, bátran elhatározza, elszánja vmire, aki sorsdöntő, bonyolult ügyekben megtalálja a helyes lépést, s annak megtételére ingadozás, habozás nélkül elhatározza magát. Elhatározó egyéniség, ember, típus. □ Erre már a félénkebb ember is elhatározóbb lett. (Vas Gereben) || b. (választékos) Olyan, ami döntő fordulatot ad, hoz. Elhatározó befolyás, csata, lépés, perc, pillanat, szó. □ Oly körülmények között adják az elmondandókat elő, hol azok váratlanok
s nevezetes, elhatározó fordulatot adnak a dolognak. (Vörösmarty Mihály) Föllovalt volt bennünket Kossúth, hogy fanatizáljuk a pesti népet a főváros környékén vívandó véres, elhatározó
csatára. (Petőfi Sándor) Az elhatározó szó ki volt mondva. (Mikszáth Kálmán)