Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELHARÁCSOL tárgyas ige (rosszalló)
  • 1. <Anyagi javakat> harácsolva (2), harácsként (3), ill. általában hatalmi erővel elvesz v. elrabol. Az ellenség mindent elharácsolt tőlük. □ Tudja meg …, hogy mi a legfőbb veszedelme ennek a városnak … Hogy … tízszeres adót hajtanak be rajta, hogy a borát elharácsolják szüretkor. (Jókai Mór)
  • 2. Kapzsi v. ravasz, ill. kíméletlen, erőszakos módon elvesz, megszerez, kezébe kaparint vmit. Mindent elharácsol a testvérétől. A földet, melyet az meg akart venni, elharácsolta előle. □ Oda borultak le térdre, ez ember lábaihoz és kezeit, ruháit csókolták, hogy – adja vissza jó pénzért azt, amit tőlük … uzsorában elharácsolt. (Jókai Mór)
  • 3. (ritka, régies) <Pénzt, időt> elveszteget, elfecsérel. □ Tenni, tenni! ahelyett, hogy szóval Az időt igy elharácsoljátok. (Petőfi Sándor)
  • elharácsolás; elharácsoló; elharácsolt.