ELHIRTELENKEDIK tárgyas ige
Hirtelenkedve, elhamarkodva tesz, végez vmit.
Elhirtelenkedte az elhatározást. Elhirtelenkedte a feleletet, az ugrást. □ A gróf nemcsak hogy elhirtelenkedte a dolgot, de beleugrott a legveszedelmesebb verembe. (Tolnai Lajos) Fontolja meg az úr, ne hirtelenkedje el a dolgot. (Mikszáth Kálmán) || a. Hirtelenkedésével elront, hirtelenkedése következtében rosszul készít, végez, intéz vmit.
Elhirtelenkedte a dolgozatot. Elhirtelenkedte a házasságot.
- elhirtelenkedés; elhirtelenkedett; elhirtelenkedő.