ELHÁRÍTÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában az elhárít igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit (vkit) elhárítanak; vminek eltávolítása, elutasítása, elterelése, kivédése.
Akadály, baj, felelősség, kellemetlenség, kérés, nehézség, veszedelem elhárítása; a baleset, az összeütközés, a szerencsétlenség elhárítása; a légitámadás elhárítása. Minden intézkedést megtettek a támadás elhárítására. □ A veszély nagy, vagyis inkább nagy lehet, ha elhárítására nem készülünk. (Kossuth Lajos) || a. Ennek az eredménye.
A háborús veszély elhárítása megnyugtatta az embereket.
- Szóösszetétel(ek): baleset-elhárítás; kémelhárítás; légelhárítás.
- elhárítási.