ELHATÁROZÁS főnév -t, -ok, -a
Az elhatároz igével kifejezett lelki tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit elhatároznak; eltökélés, döntés. Gyors, hirtelen, nehéz, váratlan elhatározás; a merénylet, a ruhavétel, a tüntetés, az újjászervezés, az utazás elhatározása; a nagy elhatározások embere; szabad elhatározásból cselekszik; elhatározásra bír vkit; gyors, merész elhatározással dönt. □ Néha váratlanul csaknem a végső elhatározásig hajszolta magát, hogy másnap újra késlekedve élvezze a felelőtlen jelent. (Kaffka Margit) Hősi elhatározással
föltette, hogy ha törik-szakad, Olaszországba utazik. (Kosztolányi Dezső) || a. Ennek eredménye; határozat, döntés. Szilárd az az elhatározása, hogy
; megmarad elhatározása mellett; ragaszkodik elhatározásához; arra az elhatározásra jut, hogy
; arra az elhatározásra kényszerít, hogy
; kinyilvánítja, tudatja elhatározását; megváltoztatja az elhatározását. Nem tér el elhatározásától. Nagy elhatározás érlelődött meg benne. A kormányt a helyzet gyors elhatározásra kényszerítette. □ Az elhatározás Gyanithatóan sok vérbe fog kerülni. (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) Végzetes elhatározásának indító oka sohasem jött nyilvánosságra. (Jókai Mór) Tudja, hogy nem vagyok kicsinyes
, de ezúttal ragaszkodom elhatározásomhoz. (Herczeg Ferenc)