ELHALLGATTAT tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
- 1. Vmilyen úton-módon eléri, hogy vki, vmi elhallgasson (I. 12). Elhallgattatja a gyereket, a nótát, a nótázókat, a rágalmakat, a vádaskodókat. □ Valaki egy pogácsát akart adni, hogy elhallgattasson. (Jókai Mór)
- 2. (rosszalló) Megfélemlítéssel, erőszakkal hallgatásra kényszerít vkit, vmit; arra kényszeríti, hogy elhallgasson (I. 45); elnémít. Minket nem lehet elhallgattatni. A gyáva embereket elhallgattatta. Az elnyomás alatt elhallgattatták a sajtót, a kritikát.
- elhallgattatás; elhallgattató; elhallgattatott.