ELGYÖTÖR tárgyas ige
<Cselekvés, állapot, körülmény élőlényt> nagyon kimerít, elcsigáz.
Elgyötörte az élet, a folytonos robot. A nagy hőség elgyötri az embert. A hosszas menetelés elgyötörte a foglyokat. || a. A legnagyobb mértékben megkínoz.
A kétségbeesés elgyötörte. A bánat elgyötörte a szívét. □ Könnybe lábadtak szemei, örömtől és hálától, hogy mindaz, mi lelkét annyira elgyötré, csak tűnő álom volt. (Vörösmarty Mihály) Útközben egyik
osztrák társunkat annyira elgyötörte a hazautazás izgalma, hogy borotvával felvágta ütőereit. (Kuncz Aladár)
- elgyötört v. elgyötrött; elgyötrő.