ELHAJÍT tárgyas ige
Magától távolabbra hajít; eldob.
Elhajítja a követ. Messzire elhajítja a labdát. □ Felugrott az asztalra s feltűrve két ingujját, kalapját elhajítá. (Jókai Mór) || a. <Fölösleges v. útban levő dolgot> eldob, elvet.
Elhajítja a cigarettavéget. □ Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak, Mert a pince kulcsát Akár elhajítsák, Senki sem fordítja feléjök a rudat, Hóval söpörték be a szelek az utat. (Petőfi Sándor) Amint kiléptek az ajtón, elhajították az udvaron a csomagokat. (Kuncz Aladár) || b. (
ritka)
Elhajítja magától az életet: öngyilkos lesz. □ Szomorú élet a szegény Mátéé, bizony csuda, hogy el nem hajítja magától. (Mikszáth Kálmán)
- Szólás(ok): ld. sulyok.
- elhajítás; elhajító; elhajított; elhajíttat.