ELGONDOLÁS főnév -t, -ok, -a
- 1. Az elgondol (1, 2) igével kifejezett lelki tevékenység, ill. folyamat; az a cselekvés v. tény, hogy vmit elgondolnak; vminek előre való kigondolása, eltervezése, alapos végiggondolása, megfontolása. Az ötlet, a tennivalók, a terv elgondolása. Az elgondolás könnyű, de nehéz a megvalósítása. Az elgondolást tett követte.
- 2. Ennek eredménye: vmiről való elképzelés, felfogás, nézet. Elgondolása szerint. Milyen elgondolás vezette? A következő elgondolás alapján járt el. A mű elgondolásában jó. || a. Ötlet, terv. Eredeti, merész, vakmerő elgondolás. Elgondolása sohasem valósult meg. Elgondolásukat megvalósították, végrehajtották.
- elgondolású.