EGY-KÉT  számnév, határozatlan (melléknévi)
Nem sok; néhány, egypár <személy v. számolható dolog>. Egy-két → szóra. Alig egy-két ember volt ott. Egy-két szóval elmondta a történteket. □ Egy-két magános 
 bogárka repül fülem mellett el. (Kármán József) Tisztújításkor százával hánytam a százas Bankjegyeket 
 És mama nem gondolt vele, mert neki szinte havonként | Egy-két pár ezeret kellett felküldeni Bécsbe. (Arany János) || a. Egynél nem sokkal több <mérhető dolog>. Egy-két méter szövet. Egy-két hétig még távol lesz.